A chips története
Alig találni olyan embert a világon, aki ne szeretné a ropogósra sült vékony burgonyaszeleteket – hétköznapi nevén a chipset. A natúr sós mellett megannyi ízesítés közül választhatunk: paprikás, hagymás-tejfölös, szalonnás, sajtos, és folytathatnánk a sort. Az egyik első számú nassolnivaló. És hogy hogyan született meg ez a népszerű, de rendkívül egyszerű ennivaló? Egészen az 1800-as évek elejéig kell visszamennünk.
Az indián-afroamerikai származású George Speck 1824-ben született Saratoga megyében, New York állam területén. (Zsokéként dolgozó apja versenylovának nevét felvéve lett a neve később Crum.) Eleinte vadászati vezető volt, később a gasztronómiára átnyergelve a New York-i Saratoga Springsben található Moon’s Lake House Lodge nevű luxusszálló séfjeként kezdett dolgozni az 1850-es években. Specialitásai a vadhúsok voltak, de emellett nagyon szeretett új ételeket kikísérletezni.
-
- George Crum és Kate Wicks
-
- Saratoga chips csomagolása
Az egyik történet szerint épp az egyik vendég vacsoráját készítették, amikor Mrs. Catherine Wicks – Crum testvére (egyes források szerint a sógornője), aki mellette dolgozott szakácsként – túl vékonyra szelt le egy burgonyadarabot, ami véletlenül beleesett egy kizsírozott serpenyőbe. Amikor megsült, megmutatta Crumnak, akinek nagyon ízlett a ropogós finomság, és rögtön meglátta benne az üzleti lehetőséget.
Egy másik sztori pedig egy híres milliomosról szól, aki többször elégedetlenkedett a vacsorára rendelt szottyadt sült burgonya miatt, megleckéztetésére pedig Crum olyat készített neki, amit a villájára se tudott felszúrni.
Többféle verzió is létezik a történetekből, de a végkimenetel biztos: rövidesen elkezdődött „Saratoga chips” néven az extra vékony burgonyaszirom tömeggyártása és árusítása, ezzel pedig a chips elindult világhódító útjára.
Habár a ropogós burgonyaszirmok megszületéséről több Crumhoz köthető anekdota is szól, a vékony burgonyaszeletek sütésének receptje biztosan nem tőle, sőt még csak nem is Catherinetől származik, mivel már évtizedekkel korábban megjelent több korábbi szakácskönyvben is: 1832-ben egy angol gyűjtemény említi a sült burgonya „forgács” receptjét, sőt az 1822-ben megjelent A szakács jóslata című könyvben is szerepel egy hasonló recept, már akkor, amikor Crum még meg sem született.
Maga a burgonya egy nagyon gyakori zöldség volt már akkoriban is, amit gyakran megsütöttek, így nagy valószínűséggel sok amerikai és európai háztartásban készítettek chipset még azelőtt, hogy a saratogai luxusszálló konyhájából elindult volna a világhírnév felé.