A dezoxiribonukleinsav, vagy közismert nevén DNS a testünk genetikai információját tartalmazó aprócska molekula. Az állandóan hullámzó és ilyen-olyan alakokba csavarodó DNS kettős spirálja a valaha volt egyik legnagyobb orvostudományi felfedezés. Habár létezéséről már az 1860-as években voltak sejtések, azonban a kinézetéről alkotott modell jóval később készült el: kutatásaik és kísérleteik alapján 1953-ban sikerült megépítenie James Watson és Francis Crick biológusoknak egy röntgendiffrakciós felvétel – az ún. 51-es fotó – segítségével. A Nobel-díjjal honorált felfedezés mellett azonban még mindig hiányzott egy valódi DNS spirálról készült kép.

A DNS rendkívül parányi alkotórészünk, amelyben szüleinktől kapott kromoszómapárok ölelik egymást. Még műszerek számára is szinte láthatatlan: alig több mint 2 nanométeres molekula csupán – a méter egymilliárdod részéből 2 darab.

Majdnem hatvan évvel a DNS-modell elkészülte után, 2012-ben egy Enzo di Fabrizio nevű olasz fizika professzornak sikerült először – egyszerűen mondva – eltakarítani minden zavaró alkotórészt a DNS-láncok körül, és lencsevégre kapnia őket egy elektronmikroszkóp segítségével. Amit látunk, az nem is egy, hanem több összefonódó DNS kettős spirál. Ez mindannyiunk fizikai valójának alfája és omegája.

Enzo di Fabrizio fotója óta még nem sikerült olyan eljárásokat és műszereket készíteni, amelyekkel szét lehetne választani a spirálokat úgy, hogy csak egyetlenegy maradjon a fényképezőgép lencséje előtt. Talán egyszer erre is sor fog kerülni.