Álomkór
Azt gondolhatnánk, hogy egy személyről megállapítani, él-e vagy meghalt, nem különösebben nehéz feladat egy szakember számára. Ám amíg a mai modern korban számtalan eszköz, műszer és bejáratott protokoll áll rendelkezésre, hogy a kérdés minden kétséget kizáróan eldönthető legyen, alig néhány évtizeddel ezelőtt is előfordultak olyan esetek, amikor túl korainak bizonyult végső búcsút venni az „elhunyttól”.
A helyszín egy amerikai kisváros, Pikeville, 1891-et írunk. Miután újszülött gyermeke tragikus hirtelenséggel elhunyt, Octavia Smith Hatcher mély depresszióba zuhant. Az állapota egyre csak romlott, majd kómába esett, és alig néhány hónappal később ő is meghalt. Mivel a városon akkor épp egy nagy hőhullám söpört végig, a hozzátartozói jobbnak látták, ha szerettük testét minél hamarabb eltemetik. Alig egy héttel a temetés után a városban különös kór ütötte fel a fejét: egyre többen kerültek kóma közeli állapotba, ám ezek a betegek Octaviával ellentétben felébredtek és meggyógyultak. Az asszony férje ekkor kezdte el sejteni, hogy talán a felesége is ebben a betegségben szenvedhetett, és nagy hiba volt őt eltemetni.
Octavia testének exhumálása után kiderült, hogy a férj sejtése sajnos igaznak bizonyult: az asszony felébredt a föld alatti koporsóban, és minden erejével szabadulni próbált. A koporsó teteje belülről karcolásokkal volt tele, az elhunyt véres ujjairól letört a köröm, az arca pedig eltorzult a félelemtől. Octaviát újra eltemették, férje pedig egy ma is látható szobrot emelt a sírja fölé.
A későbbi vizsgálatok szerint a kisvároson az afrikai cecelégy okozta álomkór söpörhetett végig. Az Afrikában jelenlévő betegség csak nagyon ritkán, behurcolt esetekben jelenik meg a Föld más részein, 130 évvel ezelőtt épp Pikeville-ben ütötte fel a fejét egy rövid időre. A légy parazitája megtámadja az idegrendszert, a testet pedig hónapokig is gyötri a tünetekkel: zavartság, személyiség változás, elkent beszéd, görcsök, nehézkes járás, a beteg bármikor elalszik – ezért nevezik a betegséget álomkórnak. A legsúlyosabb állapotban bekövetkezik a kóma, majd a halál.
Octavia esetében az történhetett, hogy a mély kómában fekvő asszony egy idő után látható és mérhető életjeleket nem mutatott, ráadásul a hőhullám miatt nem akarták kockáztatni a teste gyors oszlását, ezért inkább a mielőbbi eltemetése mellett döntöttek. Így fordulhatott elő, hogy a halál széléről visszatérő asszony saját sírjában ébredt fel. Azt nem lehet utólag megállapítani, vajon teljesen felépült volna-e a betegségből vagy esetleg olyan súlyos idegrendszeri károsodást szenvedett az eltelt hónapok alatt, ami miatt egyébként is csak rövid ideig élt volna. Abban viszont bizonyosak lehetünk, hogy élete az egyik legszörnyűbb módon ért véget.