Disznóorrú sikló „műsor közben” – Hátára fekszik, a száját kitátja, eközben büdös, dögszagra emlékeztető illékony folyadék szivárog ki a testéből.
Léteznek olyan élőlények az állatvilágban – hangyáktól a madarakig – , amelyek védekezési mechanizmusként, egyfajta túlélési stratégiaként alkalmazzák azt a különös viselkedési mintát, ami a színlelt vagy látszólagos halál, az úgynevezett tetszhalott állapot.
A tónusos mozdulatlanság során az állat – legalábbis a külső szemlélő számára – megbénul, a külső ingerekre pedig nem reagál. Általában az életét fenyegető helyzetben nyúl ehhez az eszközhöz, mint például amikor a kezébe veszi egy ember: ebben a helyzetben logikus következtetés számára, hogy óriási ragadozó karmai közé került, és az élete hajszálon függ. Mivel a ragadozók élő zsákmányra vadásznak, így a préda joggal számít arra, hogy „döglött” állapotban már nem lesz érdekes és jó falat, így a ragadozó odébbáll.
A látszat ellenére a tetszhalott állapotban lévő állatok nagyon is tudatuknál vannak, néha meg is mozdulnak, és a menekülési lehetőséget kihasználva azonnal el is iszkolnak. Túlélésük attól is függ, mennyi ideig tartják ki ezt a „döglött vagyok” állapotot: azok az egyedek sikeresebbek a túlélésben, és azok génjei öröklődnek tovább, amelyek tovább adják a műsort a ragadozó számára, ami így nagyobb valószínűséggel hiszi el az elkapott zsákmányról, hogy már nem él.
Barna özvegy pók döglött pókot játszik – Maga alá hajlított lábaival pont úgy fest, mintha már nem élne, valójában a ragadozó támadása ellen védekezik így.
Szoborrá dermedt Burmeister leveli béka – Az emberi kézben óriási veszélyt érző béka meditáló tetszhalott pózt vett fel, eközben feszülten várja a kínálkozó alkalmat a menekülésre.