Nem kell azonban laboratórium egy szuperfekete szín létrehozásához, erre az anyatermészet is képes. A galléros paradicsommadár hímje udvarlási rituáléja során széttárja valószerűtlenül sötét tollait, amik közül kitűnnek rikítóan kék szemei és mellkasa. Míg a nőstényt násztáncával hódítja meg, a tudósokat fantasztikusan mély fekete tollazatával. Ezek fényelnyelő képessége vetekszik a korábban említett Vantablack-kel: vizsgálatok szerint a rá eső fény 99,95%-át elnyeli. A titok a szerkezetében keresendő.
A paradicsommadarak mélyfekete tollainak elágazódásai nem rúdszerűek, mint az egyszerű fekete tollaké, hanem úgy néznek ki, mint hosszúkás tölgyfalevelek, melyeknek kitüremkedésein még hosszabb nyúlványok vannak.
Az ilyen tollak csaknem százszor kevesebb fényt vernek vissza, mint a „normál” pigmentáltak. Számítógépes szimulációkból kiderült, hogy a fénysugarak ezekben a mélyfekete tollakban többszörösen szétszóródnak, szabályosan ide-oda pattognak a nyúlványokon. Minden szétszóródással elnyelődik a fénysugár egy része, míg végül csak nagyon apró része távozik onnan.