KÍVÁNCSI VAGYOK!
61. rész:
BŰBÁJOS GYILKOS
A cicaimádók – akikből a Földön milliárd számra akad – gyakran nem is sejtik, milyen félelmetes vadállatok valójában ezek az édes szőrgombócok. Aranyosak, simogatni valók, bújósak (persze amikor a kedvük is úgy tartja), de végső soron mégiscsak ragadozók, ráadásul az egyik legügyesebb és legkevésbé válogatós fajtából: több mint 1000 állatfaj tekinthető a zsákmányának. Gyakran előfordult, hogy őshonos állatok kipusztulásához járultak hozzá féktelen portyázásaik miatt.
A húsevők azért ölik meg prédájukat, mert éhesek – vagy ők vagy a kicsinyeik -, ezért akarják elejteni és megenni őket. Ezzel szemben a házi macskák többnyire nem éhségből cserkészik be a madarakat, rágcsálókat, bogarakat (vagy gyakorlatilag bármit, ami mozog), hanem erős vadászösztöneik hajtják őket. A prédával való eljátszadozás nem szívből jövő gonoszságból ered, mint azt sokan hiszik: a zsákmány kifárasztásával biztosítják, hogy az kellően gyenge legyen és elpusztuljon a macska életének veszélyeztetése nélkül.
A gazdik gyakran tapasztalják, hogy kis kedvencük ajándékokkal – élő vagy döglött állattal – állít haza. Ennek talán az lehet az oka, hogy a macskák némi ennivalóval próbálnak kedveskedni emberüknek vagy egész egyszerűen büszkélkednek azzal, milyen ügyesen vadásztak.
Habár a macskák háziasítása több ezer évvel ezelőtt kezdődött, őseik vadászösztönei még mindig rendkívül erősen dolgoznak bennük, nem restek hát minden energiájukat beleadni még egy apró légy elejtésébe is.
Ha tetszett a cikk, lájkolhatod vagy megoszthatod Facebook oldalunkon!
Olvasd el a többi részt is, ha Kíváncsi vagy, …