KÍVÁNCSI VAGYOK!
66. rész:
A LEGKEMÉNYEBB FEJŰ MAGYAR
Túlélni a túlélhetetlent. Ezt a bravúrt sikerült véghez vinnie Mecséry Dániel magyar katonának, aki munkájából adódóan számtalan életveszélyes csatában vett részt pályafutása során, amit nem is úszott meg komolyabb sérülések nélkül. Borzalmasan összeszabdalt koponyája igazán ráerősít a „keményfejű magyar” kifejezésre.
Az 1759-ben szegény sokgyermekes családba született Mecséryre lehetett igazán azt mondani, született katonai tehetség: tapasztalt, elhivatott, és nem utolsósorban bátor ember volt, akinek nagy hasznát vette bármelyik ezred, ahol csak szolgált. Már több évtizedes katonai pálya állt mögötte, amikor 1805-ben Eschenaunál (ma Ausztria) megszerezte azokat a sebeket, amelyek nevét örökre emlékezetessé tették.
Óriási túlerőben lévő francia dragonyosokkal (a csatában lóháton közlekedő, de harc közben gyalogosan harcoló katonák) csapott össze, amikor Mecséryt és lovasait szinte legázolták a franciák, ő pedig 14 sebbel borítva, félholtan bukott le a lováról. A 9 csapásból, amelyek a fejét érték, kettő az agyvelejéig hatolt, valósággal széthasította a koponyáját, a harmadik vágás egy jókora csontdarabot szelt le belőle.
Több nürnbergi orvos kezelte, gondozta rendületlenül hét hónapon (!) keresztül, mire az eleinte élte-halál között lebegő Mecséry csodával határos módon teljesen meggyógyult. Amíg mások örökre elbúcsúznának ilyen élmények után a katonai pályától, ő inkább maradt, és több mint 20 évig szolgált tovább magas beosztásokban.
Ám hiába a fényes karrier, élete végére teljesen elszegényedett: a hónapokon át tartó gyógykezelésének költségei miatt eladósodott, és hiába kért az uralkodótól ennek rendezésére birtokadományt, csak ígéreteket kapott, birtokot soha. Mecséry Dániel 1823-ban halt meg 46 évnyi katonáskodás után, aki alól nem kevesebb mint 13 lovat lőttek ki pályafutása során.
Ha tetszett a cikk, lájkolhatod vagy megoszthatod Facebook oldalunkon!
Olvasd el a többi részt is, ha Kíváncsi vagy, …