A LEGFEKETÉBB FEKETE
-
- A legfeketébb fekete: vantablack
-
- A legfeketébb fekete a galléros paradicsommadár tollazatában
A fekete szín – amit a színelmélet a fehérrel és a szürkével együtt ráadásul nem is tekint valódi színnek – sötétségének, a benne érzékelhető vélt vagy valós mélységének köszönhetően számos dolog, élőlény, jelenség nevében visszaköszön: az erős gravitációjú, a fényt is csapdába ejtő fekete lyuk, a fekete özvegy nevű kannibál pók, a tekintélyt, eleganciát, a gyászt szimbolizáló fekete ruha, vagy épp a titkokkal teli árucsere helyei, a fekete piacok.
A fekete színt a szemünk aszerint érzékeli, hogy a látható fény mekkora részét képes visszaverni. Minél kevesebb fényt ver vissza vagyis minél többet nyel el, annál feketébbnek látjuk. A Vantablack a legsötétebb mesterséges anyagok egyike, amelyet a szén egy speciális módosulatából állítanak elő. A rá eső fény akár 99,965%-át képes elnyelni, vagyis kis híján semmit sem ver belőle vissza. A csillagászati távcsövek ennek segítségével részletesebb képet tudnak alkotni, mivel a visszatükröződés sokkal kevésbé rontja a képet. Infravörös kamerák és detektorok érzékenységének növelésében is nagy szerepe van kimagasló fényelnyelő tudásának köszönhetően.
Nem kell azonban laboratórium egy szuperfekete szín létrehozásához, erre az anyatermészet is képes. A galléros paradicsommadár hímje udvarlási rituáléja során széttárja valószerűtlenül sötét tollait, amik közül kitűnnek rikítóan kék szemei és mellkasa. Míg a nőstényt násztáncával hódítja meg, a tudósokat fantasztikusan mély fekete tollazatával. Ezek fényelnyelő képessége vetekszik a korábban említett Vantablack-kel: vizsgálatok szerint a rá eső fény 99,95%-át elnyeli. A titok a szerkezetében keresendő.
A paradicsommadarak mélyfekete tollainak elágazódásai nem rúdszerűek, mint az egyszerű fekete tollaké, hanem úgy néznek ki, mint hosszúkás tölgyfalevelek, melyeknek kitüremkedésein még hosszabb nyúlványok vannak.
Az ilyen tollak csaknem százszor kevesebb fényt vernek vissza, mint a „normál” pigmentáltak. Számítógépes szimulációkból kiderült, hogy a fénysugarak ezekben a mélyfekete tollakban többszörösen szétszóródnak, szabályosan ide-oda pattognak a nyúlványokon. Minden szétszóródással elnyelődik a fénysugár egy része, míg végül csak nagyon apró része távozik onnan.