Megfigyeltek a tükörteszt során néhány érdekes reakciót is: a palackorrú delfinek a víz alatti tükröződő felületek közül megkeresték azt, amelyiken jobban látták magukat, és minden új jel után izgatottan rohantak elé, hogy megnézhessék, milyen mintát kaptak pl. a vállukra vagy a homlokukra. A rézuszmajmok pedig a kapott tükröt nem csak a jelölés megnézésére használták, hanem olyan egyéb testrészeik felé is odafordították, amiket egyébként nem tudtak korábban megnézni, pl. a feneküket, és kihasználva az alkalmat, jól megnézték magukat a tükörben.
Minden kétséget kizáró módszernek tűnhet a tükörteszt, de valójában nem az. A kutatók egyetértenek abban, hogy az állatok másképp is tudatosak lehetnek: például ha meg tudják különböztetni saját hangjukat és szagukat a többiekétől, akkor nyilván képesek önmagukat külön definiálni eme módon, miközben a tükörteszten nem sikerül átmenniük: esetleg azért, mert nincs túl jó látásuk, vagy mert egyszerűen nem érdekli őket a jel, hiába látják. A megfigyelések eredményességét árnyalja, hogy még egy fajon belüli egyedek is produkáltak eltérő eredményeket.
Minden állat testi és agyi adottságainak megfelelően tanulékony és intelligens. Ne legyen kétségünk afelől, hogy még nagyon sok meglepetést tartogatnak a számunkra, csak még nem sikerült teljesen megértenünk őket!