Kíváncsi vagyok! sorozat 12. rész:
Az üvegkirály
Ha valaki királynak születik, nem feltétlenül jelenti azt, hogy alkalmatlan lenne az országa irányítására. Azonban nem kevés példát találunk a történelemben arra, amikor az öröklött pozíció az alkalmatlansággal kéz a kézben járt.
1368-ban született meg Károly, a későbbi francia király. Apja, V. Károly és anyja, Bourbon Johanna anyai és apai ágon is rokonságban álltak egymással. Minden bizonnyal ennek a “túl közeli rokonságnak” köszönhető, hogy fiuk mentális beteg lett, aki méltán kiérdemelte az “őrült” jelzőt.
Amikor VI. Károlyként 20 éves korában átvette a hatalmat, még minden rendben volt: hozzáértő emberek segítették őt a kormányzásban, jól uralkodott. Néhány évvel később azonban valami történt az elméjével, és elkezdődött a téboly.
-
- VI. Károly francia király (1368-1422)
-
- A király megtámadja saját embereit
1392-ben Károly és a katonái épp egy erdőn haladtak keresztül, amikor megjelent előttük egy férfi, aki azt mondta a királynak, forduljon vissza, mert elárulták. Károly megrettent, elhitte, amit az idegen mondott, kirántotta a kardját, és gondolkodás nélkül nekirontott saját embereinek. Négy katonáját megölte, majd összeesett. Miután elméje kitisztult, és ráeszmélt, mit tett, elnézést kért a gyilkosságokért. A dolgok ismét a rendes kerékvágásba kerültek – de csak egy rövid időre.
A következő évben Károly felesége jelmezbált rendezett a palotában. A király sem maradt ki a mókából: öt nemessel együtt tetőtől-talpig szőrös vadembernek öltözött, így táncoltak a meghívottak előtt. Ez volt a “vadak bálja”. Mivel a jelmezek – az élethűbb szőrme hatás eléréséért – gyantával átitatott vászonból készültek, megtiltották mindenkinek, hogy az előadás alatt fáklyát vigyenek a terembe, mivel a jelmezek gyúlékonyak voltak.
Csakhogy megérkezett a bálra Károly öccse, Lajos is, aki részegen mégis bevitt egy fáklyát, méghozzá a táncosok közelébe. Véletlenül az egyikük ruhája lángra lobbant, a tűz továbbterjedt rajtuk, és csakhamar mindannyian égni kezdtek.
Pánik és riadalom lett úrrá: a lángoló “vadak” ordítva próbálták leszaggatni magukról az égő ruháikat, miközben néhányan próbáltak nekik segíteni, javarészt sikertelenül. Károlyt a mindössze 15 esztendős nagynénje mentette meg, aki a saját ruhájával fojtotta el a lángokat, a többiek viszont egy kivételével belehaltak súlyos égési sérüléseikbe – egyikük ugyanis beleugrott egy vízzel teli edénymosó dézsába, így menekülve meg a tűzhaláltól.
Károly a szörnyű esetet követően végleg megbolondult. Sokszor azt sem tudta, hogy ő Franciaország királya, vagy épp hónapokig nem volt hajlandó fürdeni. Ma már tudjuk, hogy valószínűleg bipoláris zavarban szenvedett: ez egy olyan mentális betegség, amikor depressziós és mániás időszakok követik egymást. Utóbbira volt még jellemző, hogy szabályos dührohamokat kapott, ha valaki hozzá mert érni: azt képzelte ugyanis, hogy üvegből van, és összetörik, ha csak megérintik. Így lett VI. Károly a megtestesült üvegkirály.
-
- A “vadak bálja”. A kép közepén jól látható a hercegnő és a ruhájával betakart király (1470 körüli alkotás)
Ha tetszett a cikk, lájkolhatod vagy megoszthatod Facebook oldalunkon!
Olvasd el a többi részt is, ha Kíváncsi vagy, …