Kíváncsi vagyok! sorozat 12. rész:

Az üvegkirály

Ha valaki királynak születik, nem feltétlenül jelenti azt, hogy alkalmatlan lenne az országa irányítására. Azonban nem kevés példát találunk a történelemben arra, amikor az öröklött pozíció az alkalmatlansággal kéz a kézben járt.

 

1368-ban született meg Károly, a későbbi francia király. Apja, V. Károly és anyja, Bourbon Johanna anyai és apai ágon is rokonságban álltak egymással. Minden bizonnyal ennek a “túl közeli rokonságnak” köszönhető, hogy fiuk mentális beteg lett, aki méltán kiérdemelte az “őrült” jelzőt.

 

Amikor VI. Károlyként 20 éves korában átvette a hatalmat, még minden rendben volt: hozzáértő emberek segítették őt a kormányzásban, jól uralkodott. Néhány évvel később azonban valami történt az elméjével, és elkezdődött a téboly.

1392-ben Károly és a katonái épp egy erdőn haladtak keresztül, amikor megjelent előttük egy férfi, aki azt mondta a királynak, forduljon vissza, mert elárulták. Károly megrettent, elhitte, amit az idegen mondott, kirántotta a kardját, és gondolkodás nélkül nekirontott saját embereinek. Négy katonáját megölte, majd összeesett. Miután elméje kitisztult, és ráeszmélt, mit tett, elnézést kért a gyilkosságokért. A dolgok ismét a rendes kerékvágásba kerültek – de csak egy rövid időre.

 

A következő évben Károly felesége jelmezbált rendezett a palotában. A király sem maradt ki a mókából: öt nemessel együtt tetőtől-talpig szőrös vadembernek öltözött, így táncoltak a meghívottak előtt. Ez volt a “vadak bálja”. Mivel a jelmezek – az élethűbb szőrme hatás eléréséért – gyantával átitatott vászonból készültek, megtiltották mindenkinek, hogy az előadás alatt fáklyát vigyenek a terembe, mivel a jelmezek gyúlékonyak voltak.

Csakhogy megérkezett a bálra Károly öccse, Lajos is, aki részegen mégis bevitt egy fáklyát, méghozzá a táncosok közelébe. Véletlenül az egyikük ruhája lángra lobbant, a tűz továbbterjedt rajtuk, és csakhamar mindannyian égni kezdtek.

Pánik és riadalom lett úrrá: a lángoló “vadak” ordítva próbálták leszaggatni magukról az égő ruháikat, miközben néhányan próbáltak nekik segíteni, javarészt sikertelenül. Károlyt a mindössze 15 esztendős nagynénje mentette meg, aki a saját ruhájával fojtotta el a lángokat, a többiek viszont egy kivételével belehaltak súlyos égési sérüléseikbe – egyikük ugyanis  beleugrott egy vízzel teli edénymosó dézsába, így menekülve meg a tűzhaláltól.

 

Károly a szörnyű esetet követően végleg megbolondult. Sokszor azt sem tudta, hogy ő Franciaország királya, vagy épp hónapokig nem volt hajlandó fürdeni. Ma már tudjuk, hogy valószínűleg bipoláris zavarban szenvedett: ez egy olyan mentális betegség, amikor depressziós és mániás időszakok követik egymást. Utóbbira volt még jellemző, hogy szabályos dührohamokat kapott, ha valaki hozzá mert érni: azt képzelte ugyanis, hogy üvegből van, és összetörik, ha csak megérintik. Így lett VI. Károly a megtestesült üvegkirály.

Ha tetszett a cikk, lájkolhatod vagy megoszthatod Facebook oldalunkon!

Olvasd el a többi részt is, ha Kíváncsi vagy, …

… hogyan létezhet az embernek hasonmása?

… melyik hangszeren lehet úgy játszani, hogy közben a zenész egyszer sem ér a hangszerhez?

… mivel mérgezték magukat az emberek, csak hogy divatozzanak?