Csakhogy megérkezett a bálra Károly öccse, Lajos is, aki részegen mégis bevitt egy fáklyát, méghozzá a táncosok közelébe. Véletlenül az egyikük ruhája lángra lobbant, a tűz továbbterjedt rajtuk, és csakhamar mindannyian égni kezdtek.
Pánik és riadalom lett úrrá: a lángoló “vadak” ordítva próbálták leszaggatni magukról az égő ruháikat, miközben néhányan próbáltak nekik segíteni, javarészt sikertelenül. Károlyt a mindössze 15 esztendős nagynénje mentette meg, aki a saját ruhájával fojtotta el a lángokat, a többiek viszont egy kivételével belehaltak súlyos égési sérüléseikbe – egyikük ugyanis beleugrott egy vízzel teli edénymosó dézsába, így menekülve meg a tűzhaláltól.
Károly a szörnyű esetet követően végleg megbolondult. Sokszor azt sem tudta, hogy ő Franciaország királya, vagy épp hónapokig nem volt hajlandó fürdeni. Ma már tudjuk, hogy valószínűleg bipoláris zavarban szenvedett: ez egy olyan mentális betegség, amikor depressziós és mániás időszakok követik egymást. Utóbbira volt még jellemző, hogy szabályos dührohamokat kapott, ha valaki hozzá mert érni: azt képzelte ugyanis, hogy üvegből van, és összetörik, ha csak megérintik. Így lett VI. Károly a megtestesült üvegkirály.