Kialakulásában a terület természeti adottságai játszottak közre: a dombok között, nagyobb távolságban élő emberek nem tudtak normál hangon beszélgetni egymással, az állandó kiabálás pedig nem épp célravezető, a fütty viszont sokkal messzebbre – akár kilométerekre is – elhallatszódik. Eleinte a pásztorok és a farmerek terelték így az állataikat, később egyre jobban bővült e speciális nyelv összetétele generációról generációra, míg végül a füttyel gyakorlatilag bármit el tudtak mondani: bemutatkoztak egymásnak, megkérdezték mi lesz a vacsora, ki jön másnap látogatóba, sőt még esküvőket is levezettek füttynyelven.

A modern világ beköszöntével, amikor 1965-ben megjelent itt a telefon és Andia fiatal lakosainak nagy része is elköltözött, a füttynyelv a kihalás szélére került. 1980-ban még 250-en, ma már csak valamivel több mint 30-an lakják a falut, akik még életben tartják a sfyria nyelvet. Túlélése azon múlik, vajon lesznek-e a fiatal generáció tagjai között olyanok, akik elsajátítják a füttynyelvet és továbbadják tudásukat saját utódaiknak. Az idő vészesen fogy, mivel a korral és a fogsor romlásával egyre nehezebb az időseknek a füttynyelven való beszéd.

Paradox módon a modern technológiának köszönhetően bizonyos értelemben fennmarad az utókor számára videókon és hangfelvételeken keresztül ez a különleges nyelv, de mégis el fog veszni a szíve, ha majd hírmondója sem marad, aki még használná arra a sfyriát, hogy beszélgessen egy jót embertársával…