Alig találni olyan embert a világon, aki ne szeretné a ropogósra sült vékony burgonyaszeleteket – hétköznapi nevén a chipset. A natúr sós mellett megannyi ízesítés közül választhatunk: paprikás, hagymás-tejfölös, szalonnás, sajtos, és folytathatnánk a sort. Az egyik első számú nassolnivaló. És hogy hogyan született meg ez a népszerű, de rendkívül egyszerű ennivaló? Egészen az 1800-as évek elejéig kell visszamennünk.
Az indián-afroamerikai származású George Speck 1824-ben született Saratoga megyében, New York állam területén. (Zsokéként dolgozó apja versenylovának nevét felvéve lett a neve később Crum.) Eleinte vadászati vezető volt, később a gasztronómiára átnyergelve a New York-i Saratoga Springsben található Moon’s Lake House Lodge nevű luxusszálló séfjeként kezdett dolgozni az 1850-es években. Specialitásai a vadhúsok voltak, de emellett nagyon szeretett új ételeket kikísérletezni.
George Crum és Kate Wicks
Saratoga chips csomagolása
Az egyik történet szerint épp az egyik vendég vacsoráját készítették, amikor Mrs. Catherine Wicks – Crum testvére (egyes források szerint a sógornője), aki mellette dolgozott szakácsként – túl vékonyra szelt le egy burgonyadarabot, ami véletlenül beleesett egy kizsírozott serpenyőbe. Amikor megsült, megmutatta Crumnak, akinek nagyon ízlett a ropogós finomság, és rögtön meglátta benne az üzleti lehetőséget.
Egy másik sztori pedig egy híres milliomosról szól, aki többször elégedetlenkedett a vacsorára rendelt szottyadt sült burgonya miatt, megleckéztetésére pedig Crum olyat készített neki, amit a villájára se tudott felszúrni.
Többféle verzió is létezik a történetekből, de a végkimenetel biztos: rövidesen elkezdődött „Saratoga chips” néven az extra vékony burgonyaszirom tömeggyártása és árusítása, ezzel pedig a chips elindult világhódító útjára.
Habár a ropogós burgonyaszirmok megszületéséről több Crumhoz köthető anekdota is szól, a vékony burgonyaszeletek sütésének receptje biztosan nem tőle, sőt még csak nem is Catherinetől származik, mivel már évtizedekkel korábban megjelent több korábbi szakácskönyvben is: 1832-ben egy angol gyűjtemény említi a sült burgonya „forgács” receptjét, sőt az 1822-ben megjelent A szakács jóslata című könyvben is szerepel egy hasonló recept, már akkor, amikor Crum még meg sem született.
Maga a burgonya egy nagyon gyakori zöldség volt már akkoriban is, amit gyakran megsütöttek, így nagy valószínűséggel sok amerikai és európai háztartásban készítettek chipset még azelőtt, hogy a saratogai luxusszálló konyhájából elindult volna a világhírnév felé.