Az omlós tésztával kombinált dió-sárgabaracklekvár-csoki ízletes triója alkotja az ünnepek egyik klasszikus süteményét, a zserbót. Névadója a magyar édességipar egyik legnagyobb alakja, Émile Gerbeaud – magyarosan Gerbeaud Emil – svájci származású budapesti cukrász.

A cukrász édesapától 1854-ben született Emil ugyanazt a pályát választotta, mint szülője. Fiatalon Németországban, Franciaországban és Angliában is dolgozott. Amikor Kugler Henrik, a népszerű budapesti Gizella (ma Vörösmarty) téri cukrászüzlet tulajdonosa utód híján egy fiatal, ügyes szakembert keresett, aki majd átveheti tőle a stafétabotot, egy ismerősét kérte meg, hogy ajánljon számára valakit, ő pedig Gerbeaud Emilt javasolta. 1882-ben találkoztak Párizsban, és néhány évre rá Gerbeaud Budapestre költözött családjával, hogy átvegye a cukrászda vezetését.

Tehetségének és vállalkozó kedvének köszönhetően fellendítette az üzletet: többszörösére növelte a segédek számát, elárusító- és csomagolónőket, valamint kiszállítókat is alkalmazott. A cukrászda választékát is bővítette: vajas, párizsi és egyéb különleges krémeket, több százféle teasüteményt és újféle fagylaltokat is kínált. Hírneve eljutott még külföldre is. Csokoládé-készítő mester révén ő honosította meg Magyarországon a macskanyelvet és a konyakmeggyet is. 1897-ben megkapta az Országos Iparegylet aranyérmét, és egyetlen svájci-magyar cukrászként büszkén viselhette a francia becsületrend szalagját.

Gerbeaud az első világháború végén halt meg 1919-ben, a Fiumei Úti Sírkertben helyezték örök nyugalomra. Felesége, Esther Ramseyer – aki maga is édességkészítő családból származott – egészen 1940-ig vett részt az üzlet vezetésében, megőrizve annak magas színvonalát. A Gerbeaud Cukrászda ahogy egykor, úgy a mai napig is Európa egyik legnagyobb és legkiemelkedőbb édességipari üzlete.

És hogy mi a történet csavarja? A zserbót minden bizonnyal nem Gerbeaud alkotta meg, mivel csak évtizedekkel a halála után kezdték el készíteni, az általa összeállított mintakönyvekben sincs nyoma a receptjének, és nem árulták a cukrászüzletében, míg élt. Ám nevében hűen őrzi e klasszikus ínyencség a nagy tudású mester emlékét.