Érzékszerveink segítségével szerezzük információinkat a világról, amelyben élünk: a látásunkkal, a hallásunkkal, a tapintásunkkal, az ízlelésünkkel és a szaglásunkkal. Legutóbbi az érzékelési csatornák egyik méltatlanul alábecsült tagja. Habár tudjuk, hogy szaglásunk nem vetekszik mondjuk a kutyáéval – ami kb. milliószor jobb a mienknél -, azért ne becsüljük alá a saját szaglószervünket: érzékszerveink közül az egyik legérzékenyebb.
A világ tele van szinte végtelen mennyiségű szagmolekulával. Amikor megérezzük a kávé illatát vagy a sok napos zokni szagát, akkor az történik, hogy a kávé és a zokni szaganyagainak molekulái a levegőn keresztül eljutnak az orrunk nyálkahártyáján elhelyezkedő alvadt folyadékba, majd ott feloldódnak, a kapott jeleket pedig az agy pillanatok alatt lefordítja információvá: kész a kávém, mindjárt meg is iszom, vagy mi a fene bűzlik az ágy mellett, szennyesbe vele! Egyszerűnek tűnő, mégis hihetetlenül összetett információ-feldolgozást végez ilyenkor a test.