Extrém korának kulcsa növekedési sebességében van. A simatűjű szálkásfenyők a fahatár közelében vagy közvetlenül a fahatárnál élnek. (Ez az a magasság, ami felett már nem él meg fa.) Az alacsony átlaghőmérséklet, a száraz, nem túl termékeny talaj és az állandó szél zord körülményei között Matuzsálem – hasonlóan fenyőtársaihoz – csak úgy tud életben maradni, ha minél lassabban és komótosabban használja fel a természet adta csekélyke javakat az életben maradáshoz. Minden felesleges energiabefektetést kerül, ezért nincsenek hajlott korára levelei sem. Ahogy öregszik, szép lassan elhal, míg végül csak a fa törzse marad életben, mely néhány még ép szövetfonal segítségével utolsó erejével összeköti gyökerét az ágaival.

Még ha úgy is tűnik, hogy Matuzsálem már nem él, ott a törzsén legbelül lassan, de kitartóan dobban egyet újra és újra több ezer éves szíve.